A háttér
Az öreg Buryjánénak két fia volt. Egyikük feleségének már a korábbi házasságából volt egy fia: Laca Klemeò. Az új házasságból való Števa. A másik Buryja-fiú lánya Jenùfa. Ez a másik fiú feleségének, Jenùfa anyjának halála után elvett egy második asszonyt, s e fiatal Buryjáné Jenùfa nevelőanyja lett. Férje halálra itta magát, s neki kofaként kellett biztosítania megélhetésüket. Később felkérték, hogy töltse be az elhalt sekrestyés hivatalát - így lett a Sekrestyésné. Laca és Števa beleszeretett Jenùfába, de a lány Števa érzéseit viszonozza. Lacát nemcsak a féltékenység állítja szembe féltestvérével, hanem az is, hogy az anyja tulajdonaként Buryja-családba került malmot mostohaapjának halála után a közös gyerek, Števa örökölte, s neki tanoncként kell ott dolgoznia. A malomban él az öreg Buryjáné (Števa és Jenùfa nagyanyja, Laca mostohaanyja), de nem tulajdonos, hanem csak ellátást kap, presztízse kimerül abban, hogy a családi szertartásokban reprezentatív szerepe van, de egyébként nem respektálják. Jenùfa is a malomban dolgozik és segít nagyanyjának a háztartásban.
I. felvonás
Délután a malom előtt. Jenùfa szorongva várja Števát, aki sorozáson van. Ha be kell vonulnia, nem tudnak összeházasodni, ő pedig gyereket vár tőle. Laca is szerelmes a lányba, de az nem viszonozza érzéseit; az öreg Buryjáné szidja a fiút, mert nem segít neki a házimunkában. Jano, a fiatal pásztor ujjongva köszöni meg Jenùfának, hogy megtanította olvasni. Laca egyedül marad az idősebb molnárlegénnyel és elmondja neki: reméli, hogy Števát elviszik katonának, de az felvilágosítja őt és az összegyűlő családot, hogy a fiúnak nem kell bevonulnia. Meg is érkezik, regrutákkal és zenészekkel, s részegen olyan dáridót csap, hogy a fiatal Buryjáné, a Sekrestyésné, Jenùfa nevelőanyja egy év próbaidőre megtiltja a házasságot; Števának viselkedésével be kell bizonyítania, hogy méltó a lányhoz. A nép és a rokonság szétoszlik. Števa megnyugtatja Jenùfát, majd elmegy. Laca megint közeledni próbál a lányhoz, de az visszautasítja. A fiú féltékeny indulatában megsebzi Jenùfa arcát, hogy elcsúfítsa, de azonnal meg is bánja tettét.
II. felvonás
Fél évvel később, egy téli este, a Sekrestyésné házában. Nevelőanyja itt rejtette el Jenùfát, aki nyolc napja világra hozta gyermekét, a kis Števát. Altatót kever a lány italába, mert Števát várja. Hiába próbálja rábírni a fiút, hogy vegye el Jenùfát, ezért Lacához fordul, aki bűnbánóan biztosította, hogy változatlanul szereti a lányt. Amikor azonban megtudja, hogy Jenùfának gyereke született, megzavarodik, de a Sekrestyésné hirtelen azt hazudja neki, hogy a gyerek meghalt. Elküldi azzal az ürüggyel, hogy járjon utána, igaz-e a hír, hogy Števa eljegyezte a falu bírójának a lányát, Karolkát. Eldönti: a gyereknek meg kell halnia. Kirohan vele az éjszakába, hogy a patak jege alá rejtse. Jenùfa felébred nehéz álmából, nem találja a kisfiát, a Szűzanyához imádkozik. Megjön a Sekrestyésné és elhiteti vele, hogy két napig magas láza volt, s közben a gyerek meghalt. Az engedelmes Jenùfa ezt istenítéletnek érzi és beleegyezik, hogy összeházasodjon a visszaérkező Lacával. A Sekrestyésnén máris erőt vesz a lelkiismeret furdalás.
III. felvonás
Két hónappal később, ugyanott. Jenùfa és Laca esküvőjére készülődnek. A Sekrestyésné a gyilkosság óta zavartan viselkedik. A falu bírója érkezik feleségével, Števával, végül egy lánykórus, amely Jenùfának nászdalt énekel. Mielőtt a pár a templomba vonulna, az öreg Buryjáné megáldja őket. Aztán a Sekrestyésné áldását kérik, aki nagy nehezen erőt vesz magán, de kintről váratlanul kiáltozás hallatszik: a patak olvadó jege alatt halott csecsemőt találtak. Jenùfa a ruhadarabokról felismeri kisfiát. Az összegyűlt falusiak bosszúját Laca fékezi meg.
A Sekrestyésné bevallja tettét. Jenùfa először felháborodik, de amikor megérti, hogy a nevelőanyja az ő érdekében gyilkolt, megbocsát neki. A Sekrestyésnét elvezetik; Karolka szerint Števa a bűnös és felbontja az eljegyzést. Laca kitart Jenùfa mellett és vállalja, hogy együtt elhagyják a falut. Jenùfában feltámad Laca iránt a szerelem és együtt vágnak neki a jövőnek. (Fodor Géza)
Zeneszerző: Leos Janáček
Szövegíró: Gabriela Preissová
